Advent

Advent a lelketmosolyogtatós pillanatok ünnepe

Nekem ilyenkor mindig felsejlik kisgyermekkorom karácsonya. Akkor is vártunk, számoltuk a napokat. Vártunk és vágytunk az ajándékokra, hiszen akkor még nem lehetett ilyen könnyen mindenhez hozzá jutni. A narancsra is kellett várni. Egy évet. Csak télen lehetett kapni.

Most is érzem annak a narancsnak az ízét. Milyen más volt..milyen édes... Savanyún is édes. Ezek olyan emlékek - a várakozással, vágyakozással teli emlékek - amelyek egész életünkön át elkísérnek. Olyan emlékek, amelyeket, ha felidézünk, megmosolyogtatják a lelkünk.

Ilyen lelketmosolyogtatós pillanatokat keresek a gyermekeink számára is. Olyan pillanatokat, aminek az ízét akkor is érezni fogják, ha már családjuk lesz. Narancsot, mandarint bármikor vásárolhatunk, most valami más kell, valami olyan, amiből kevés van, amiért áldozatot kell hozni, amit ki kell spórolni. Régen sok volt belőle, most valahogy kevesebb lett. Igen, az idő.  Az egymásra szánt idő az, amivel lelketmosolyogtatós pillanatokat tudunk szerezni egymásnak.

A gyerekekkel az adventi időszakban minden reggel egy közös gyertyagyújtás mellett adventi dalokat éneklünk. Kicsit hamarabb kell felkelni igaz, kicsit jobban meg kell szervezni mindent, de azok a csillagok, amik ilyenkor a gyermekeink szemében ragyognak a legszebb ajándékok. 12 éve 4 héten keresztül éljük ezt a csodát. 12 évvel ezelőtt olvastam valahol, hogy az ember amikor énekel nem képes félni. Használjuk hát ezt az áldást és énekeljünk együtt közösen sokat és sokszor tisztán és kicsit hamiskásan, szívből szeretetből, hogy magunknak, másoknak lelketmosolyogtatós pillanatokat csempésszünk a mindennapokba.

írta: Dani-Ördög Dalma, iskolánk pedagógusa

Próbáld ki az iskolát!

Krízis. Meglepődve olvastam, hogy elfogadott tény, hogy egy ilyen életeseménynek minősül egy családban az általános iskola elkezdése. A mi iskolánkban - tapasztalatból állíthatom - ez valahogy simulékonyabban ment, hiszen az óvoda-iskola átmenet megsegítése nálunk, törekvés. De azért mégiscsak izgi dolog óvodából iskolába menni, óvodásból iskolásnak lenni. 

Ez az élethelyzet ihlette versének megírására Dani-Ördög Dalma pedagógusunkat. A verset 8 éves kislánya, Dani Léna illusztrálta.

Próbáld ki az iskolát

Ha az ovi udvarán

alagutat áshatnánk,

titokban is elmehetnénk,

meglesni az iskolát!

De jó lenne kipróbálni,

milyen is az élet ott!

Milyen lehet fára mászni,

mit mondanak a nagyok.

Mire kell majd jól figyelni,

mit szabad, és mit lehet.

És hogyan fognak dolgozni,

szorgos-dolgos kiskezek.

Mert bizony –a nagyi mondja

mindig, hogy egy jó gyerek,

vagy ha akár rossz is néha,

akkor szép, ha jót nevet.

És a Nagyi, ő tud mindent,

ő mutat meg sok csodát,

ő súgta meg azt is nekem:

Próbáld ki az iskolát!

Megásom az alagutat

Az egyszer már bizonyos!

Megkeresem én magamnak,

hol nevetni jót fogok!

Művészeteken keresztül a boldog gyermekkorért

Művészeteken keresztül a boldog gyermekkorért, avagy egyiptomi falfestmények másként

Sokakban él az a tévhit, hogy iskolánkban művészpalántákat képzünk. Igen, erre is megvan a lehetősége annak, akinek szándéka, és tehetsége van hozzá, de nem ez az elsődleges cél. Az alkotás örömének átéléséhez biztosítjuk a teret. 

Dani-Ördög Dalma, iskolánk pedagógusának az írása: 

Művészeteken keresztül a boldog gyermekkorért

Egy gyermeknek, hogy egészségesen fejlődni tudjon, minden napra biztosítanunk kell az alkotás lehetőségét oly módon, hogy örömét lelje benne.

Egyiptomi falfestmények másként

A festés órákat mindig egy kis beszélgetés előzi meg. Törekszünk arra, hogy a történelem órákhoz csatlakozzunk, hiszen a művészet ugyanolyan fontos szerepet játszik iskolánkban, mint bármi más.

Ez nem is csoda, hiszen a fennmaradt művészeti alkotások nyitják ki azt az ablakot, amelyen kitekintve megismerhetjük történelmünket, eljuthatunk lelkünk rejtett kis zugaiba.

Ezeken az órákon nem rajzolunk, vagy festünk, sokkal inkább alkotunk.

Mivel történelem órákon az ókori Egyiptommal foglalkoztak, a téma választás adott volt. Beszélgettünk az egyiptomi ábrázolási módokról, azok okáról, majd megnéztünk néhány egyiptomi falfestményt. Mielőtt neki kezdtünk a munkának, megbeszéltük a támpontokat.

Most ezek voltak: Mindenki kiválasztott egy ókori egyiptomi falfestményt. Aquarell papírra ceruzával halványan megrajzolták a képet. Az ábrázolás pontosságát négyzetrácsos előrajzolás biztosította. Ezután mindenki kiválasztott két szomszédos színt a 12-es színkörből és a két szín közül az egyik komplementerét. A komplementer színt a körvonal megrajzolásához választottuk. Ehhez filctollat használtunk, mivel az egyiptomi falfestmények egyik jellemzője a határozott kontúrok alkalmazása volt. Ezután jöhetett a festés a két szomszédos színnel….

Amíg készültek a képek a gyermekekben gyönyörködtem munka közben. Milyen tevékenyek! Mennyire képesek elmélyedni egy feladatban! Összpontosítanak! Akarnak valami szépet alkotni! Kitartóak! Izgatottan várják, hogy milyen lesz saját és társaik alkotásaik. A művészeteken keresztül annyi mindent képesség elsajátítható.

Az óra végén egymás mellé tettük az alkotásokat, megfogalmaztuk, hogy a színválasztás milyen hangulatot eredményezett a képeknek, majd mindenki elmondhatta melyik kép miért tetszik neki. A legnagyobb öröm számomra, amikor egy gyermek a saját képét is beválogatja a neki tetsző képek közé. Akkor tudom, hogy jól sikerült az óra, hiszen a művészeti tevékenység elérte a célját – az alkotás örömét  Ma sok ilyen volt. Köszönöm!